November 14. a Diabetes Világnapja
A cukorbetegség a leggyakrabban előforduló anyagcsere betegség, mely világszerte több száz millió embert érint. A WHO adatai alapján a diabétesszel élők száma 1980-tól 2014-ig bezárólag 108 millióról 422 millióra nőtt, ami egyértelműen jelzi a betegség "rohamos" előretörését.
A cukorbetegségnek több típusa ismert, melynek két fő csoportja az 1-es típusú cukorbetegség és a 2-es típusú cukorbetegség a terhességi cukorbetegség mellett.
Az 1-es típusú cukorbetegség az esetek többségében egy autoimmun betegség, mely során az immunrendszer a hasnyálmirigyben található inzulintermelő béta-sejteket támadja és semmisíti meg. Ennek hatására a hasnyálmirigy egyáltalán nem, vagy csak nagyon kevés inzulint termel, emiatt az 1-es típusú cukorbetegségben szenvedőknek naponta (többször is) kell inzulint beadniuk, és terápiájukban nem alkalmazható gyógyszeres kezelés. Mivel az 1-es típusú cukorbetegségben gyorsan és végleg elpusztulnak az inzulintermelő sejtek, a betegség gyorsan kialakul és csak inzulinnal kezelhető. A kórkép nem gyógyítható a tudomány mai állása szerint, és élethosszig tartó inzulinterápia szükséges az életben maradáshoz a páciensek számára. A betegség korai felismerésével, korszerű inzulinterápiával, egyénre szabott szénhidrát bevitellel és rendszeres testmozgással teljes életet élhet a páciens.
A 2-es típusú diabétesz (nem inzulinfüggő diabétesz) akkor lép fel, amikor a hasnyálmirigyben található béta sejtek termelnek ugyan inzulint, de az képtelen kifejteni hatását, mivel a sejtek érzéketlenek vele szemben. Ez a fajta érzéketlenség az úgynevezett inzulinrezisztencia (a 2-es típusú diabétesz kezdeti szakaszára jellemző), ami mögött az inzulin receptorok hibás működése áll.
A 2-es típusú cukorbetegség jellemzően idősebb korban alakul ki.
A szervezet kompenzál, az inzulin receptorok hibás működésének ellensúlyozására törekszik, így elsőként elkezd még több inzulint termelni, hogy valahogy mégis elősegítse a glükóz beépülését a sejtekbe. A betegség tünetei ezért sokáig nem is jelentkeznek és észrevétlen marad. Gyakran előfordul, hogy már csak a szövődmények megjelenésekor diagnosztizálják a kórt.
A vércukorszint rendszeres ellenőrzése mellett a betegség egészséges táplálkozással, megfelelő fizikai aktivitással, indokolt esetben gyógyszeres kezeléssel kiegészítve visszaszorítható, illetve megfelelően kordában tartható.
Cukorbetegség lábápolási szempontból:
A cukorbetegség összetett anyagcserebetegség. A tartósan magas vércukorszint károsítja a szervezet különböző sejtjeinek normál működését. A cukorbetegek lábán kialakult elváltozások összefoglalóan a cukorbeteg láb elnevezéssel jellemezhetőek.
Az elváltozások rontják a cukorbetegek életminőségét, a súlyos degenerációs folyamatok és fertőzések a lábak amputációjához vezethetnek, és a kialakult szövődmények a beteg életét is veszélyeztethetik.
Ezért fontos, hogy a cukorbetegek tájékozottak legyenek, hogy milyen tünetek keletkezhetnek a cukorbetegség következtében.
Javasolt, hogy a cukorbeteg tudatosan vizsgálja meg rendszeresen a lábát, a korai tünetek felismerésekor azonnal jelentkezzen a kezelőorvosánál.
A legapróbb elváltozást sem szabad figyelmen kívül hagyni, elbagatellizálni!
Érelváltozásokhoz kapcsolódó bőrtünetek (angiopátia):
A kicsiny erek fala megvastagszik, az erek körüli szövetek is megszaporodnak, így a tápanyagok kijutása az erekből megnehezített. Az érfalak elmeszesednek és ezáltal merevvé válnak, nem tudnak a környező szövetek mozgásához, alakváltozásához alkalmazkodni, könnyen, kisebb nyomásra is megsérülnek. Nem szabad "véletlen" sérüléssel magyarázni a "véletlennek" tűnő vérzéseket. Ilyenek lehetnek: véraláfutás, vérhólyag akár bőrön, akár köröm alatt.
Az izmokat mozgató idegek károsodása:
A láb izmait nem megfelelően mozgatják a károsodott idegek, ezért különböző deformitások keletkeznek a lábon. Ilyenek a bütyök, kalapácsujj, az ujjak torlódása, az V. lábujj befordulása a IV. lábujj alá. Megváltozik a láb teherviselése, kóros nyomáspontok alakulnak ki, ahol előbb bőrkeményedés majd tyúkszem, a szöveti elhalás után sebek, szélsőséges esetben fekély jelentkezik.
A mozgató idegek nem uralják az izmok mozgatását, ezért az ujjak észrevétlenül nagy erővel nyomódnak a cipőhöz, a normális nyomóerő 20 szorosa érvényesül.
Az érzőidegek károsodása:
Az érzőidegek károsodása miatt az alsó végtagokon jelentkezik égő, zsibbadó érzés. Fokozott fájdalomérzés jelentkezhet, amely éjszaka fokozódhat, a takaró "érintése is fájdalmas". Más esetekben érzéskiesés van, azaz perifériás neuropátia.
A fent említett kóros nyomáspontokon kialakuló bőrelváltozások az érzőidegek károsodása miatt fájdalom nélkül jelentkezhetnek, ezért gyakran észrevétlenek maradnak. Ez a jelenség azért nagyon veszélyes, mert ha valamilyen elváltozás nem fáj és sokáig észrevétlen marad, akkor alakulnak ki a nehezen gyógyuló sebek, fekélyek. Ez tulajdonképpen egy körkörös folyamat, hiszen a kialakuló sebek az érzéskiesés miatt észrevétlenek maradnak, ugyanakkor az anyagcsere folyamatok felborulása, valamint az erek károsodása miatt nagyon nehezen gyógyulnak.
Az érzőidegek és a mozgató idegek közös károsodása:
Az ujjak és a láb mozgása, a helyzetérzékelés is romlik. A cukorbeteg gyakran megbotlik és gyakran látszólag ok nélkül elesik.
Az autonóm (vegetatív) idegrostok károsodása:
A verejték-, és faggyúmirigyek működése károsodik, ennek következtében a hám száraz, berepedezett, viszket. A kivakarással hámhiány, seb keletkezik, mely szintén nehezen gyógyul és behatolási kaput nyit különböző kórokozóknak.
Fertőzések okozta megbetegedések (baktériumok, gombák):
A gyakori bőrfertőzések oka, hogy a cukorbeteg védekezőképessége romlik, azoknak a sejteknek a működése csökken (fehérvérsejtek, falósejtek), amelyek felelősek a baktériumok és a kórokozó gombák elpusztításáért. A magas glükóz szint miatt már eleve nagyobb a fertőzésveszély, így a sérülésekben könnyen megtelepedhetnek a káros mikroorganizmusok,
Ezért a cukorbetegek lába fokozottan ki van téve bőrgombásodásnak, körömgombának, baktériumos megbetegedésnek (pl.: orbánc)
Ugyan nem kórokozó okozza, de itt említeném meg az allergiás reakciót, mint veszélyforrást:
Például egy ekcémás képlet azért veszélyes, mert az ekcéma tünetei lehetnek kis viszkető hólyagocskák, melyek vakarásra kipukkannak apró sebecskéket hagyva maguk után. Ez szintén behatolási kapu a kórokozóknak. Ezért a cipőket gyakran kell fertőtleníteni. A lábfejre széles spektrumú bőrfertőtlenítő spray-t javaslok használni.
A körömbenövés, és a sarokrepedés, mint a diabéteszes láb gyakori kísérő jelenségei:
A már említett anyagcsere-zavar, az erek károsodása, az idegek károsodása miatt a körmök gyakran megvastagodnak, csőszerűvé deformálódnak. Az ujjak torlódása miatt a körömsánc megvastagodik, megkeményedik. Az ilyen körmöt nehéz helyesen vágni, a vágással gyakran sérülés keletkezik a körömsáncban, valamint a köröm széle belenő a már egyébként is megvastagodott körömsáncba. Beindul egy fájdalmas, gyulladásos folyamat.
A lábdeformitás, a helytelen teherviselés, a bőr kiszáradása, a bőr rossz tápanyag-ellátása miatt kialakulhat mély, fájdalmas sarokrepedés. Ezeket szakember tudja helyesen kezelni, de nagyon fontos a tehermentesítő használata, valamint a folyamatos hidratálás ezen a területen.
Lábápolási tízparancsolat (+1) cukorbetegeknek:
-lábmosás naponta, de a lábáztatás nem javasolt, nem meleg, hanem langyos vízzel!
-a lábmosás után gondosan szárítsa meg a bőrét, ujjközökre fokozottan figyeljen! Ne dörzsölje törölközővel, inkább hajszárítóval szárítsa!
-használjon minden nap hidratáló lábkrémet, amely gátolja a hám kiszáradását. A száraz bőrnek nem zsírra, hanem vízpótlásra van szüksége! Urea, illetve hyaluron- sav tartalmú készítményt használjon!
-a lábujjak közé ne használjon krémet, hintőport! Használjon gombásodást megelőző oldatot (pl.Canesten), vagy egyéb fertőtlenítő oldatot (pl.Betadin, Solumium)!
-ne járjon mezítláb sem a természetben, sem a szobában, mert könnyen megsérülhet a bőre
-viseljen puha, gumírozás nélküli pamut zoknit, ne műszálasat!
-gondosan húzzon cipőt, ellenőrizze, hogy a zokni nem gyűrődött-e össze, nincs-e a cipő bélése meggyűrődve, nincs-e pl. kavics vagy más idegen anyag a cipőben!
-naponta ellenőrizze talpait egy tükör segítségével! Ha bármilyen -a legkisebb, jelentéktelennek tűnő- elváltozást tapasztal forduljon kezelőorvosához!
-készíttessen gyógycipőt! Sétáljon minden nap legalább 20-30 percet!
-bőrkeményedéseket ne vagdossa! Körmöket ne hagyja hosszúra és ne vágja túl rövidre sem!
+1:
Gyógypedikűrös segítségét kérni, a szolgáltatást igénybe venni nem luxus, hanem sok esetben végtagmentő cselekedet! Professzionális lábápolók felismerik és kezelni tudják a kompetenciájukba tartozó tüneteket, illetve megfelelő szakorvoshoz tudják irányítani a pácienseket.
A cukorbeteg lábról nem lehet dióhéjban írni, beszélni. Nagyon összetett jelenség, számos kiváltó okkal. Több szakorvos együttműködő munkája szükséges a gyógyításához, kezeléséhez. Statisztikák szerint a cukorbetegek igen nagy veszélyben vannak, hiszen 3000-4000 diabetes-es beteget érint a lábamputáció.
Ezzel a cikkel szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy e betegségben szenvedők fokozottan figyeljenek a lábukra! Ebben segítségükre lehetnek a hozzátartozók, szakorvosok és lábápoló szakemberek, de saját maguk is sokat tehetnek azért, hogy megmentsék lábukat!
Köszönöm a figyelmet, az olvasásra szánt időt!
Szerkesztette:
Hidvégi Otíli lábápoló
A cikk szerkesztéséhez felhasználtam
Dr. Rozsos István Phd. :
Diabetes-láb, A cukorbetegség szövődményeként kialakult diabetes-láb ellátásáról, Könyv a betegeknek, Lábjegyzet 4. (HU ISSN 1588-7111) című kiadványát